Minden sebemmel együtt

Minden sebemmel együtt
1. versszak
Volt idő, mikor csendben sírtam,
mikor senki nem látta, hogy fáj,
mosoly mögé rejtettem mindent,
amit a szívem már nem bírt tovább.
Voltak éjszakák, mikor kérdeztem:
„Miért pont én? Miért ennyi seb?”
De minden könnyem megtanított arra,
hogy aki elesik, felállhat még.
Refrén
Én vagyok az a nő, aki túlélte,
akit megtört az élet, de nem győzte le.
A szívem tele van régi hegekkel,
de még mindig lángol minden egyes sejtem.
Nem kell már félnem attól, ami fájt,
a múltam mögöttem, a lelkem tovább száll.
Minden sebemmel együtt én vagyok,
és ha újra kell kezdenem, újra felállok.
2. versszak
Szerettem akkor is, mikor fájt,
adtam akkor is, mikor elfogyott minden.
Voltam gyenge, voltam dühös,
de a reményt soha nem ölte meg bennem.
És ha valaki azt mondja: „Nem bírod”,
csak felnézek, és csendben mosolygok,
mert nem tudja, hány viharon át
lettem az, aki ma vagyok.
Refrén
Én vagyok az a nő, aki túlélte,
akit megtört az élet, de nem győzte le.
A szívem tele van régi hegekkel,
de még mindig lángol minden egyes sejtem.
Nem kell már félnem attól, ami fájt,
a múltam mögöttem, a lelkem tovább száll.
Minden sebemmel együtt én vagyok,
és ha újra kell kezdenem, újra felállok.
Híd – nagyon erősen
És ha egyszer elfogy körülöttem minden,
akkor is lesz valami, ami bennem él:
a szeretet, amit a fiaimnak adtam,
az erő, amit senki el nem vehet tőlem.
Bálint és Domi — ti vagytok a fény,
ami akkor is vezet, ha sötét az ég.
Értetek újra és újra felállok,
mert az anyai szív soha meg nem állhat.
3. versszak
És ott van mellettem az, akit szeretek,
Jancsi, akivel együtt dobban a szív.
Lehet köztünk vihar, lehetnek könnyek,
de az igazi érzés akkor is visszahív.
Mert én nem fél szívvel szeretek,
ha adok, akkor mindent odaadok.
És ha egyszer választanom kell a békét,
magamat akkor sem hagyom el többé.
Utolsó refrén – felemelő, hatalmas
Én vagyok az a nő, aki túlélte,
akit száz fájdalom sem tudott megtörni végleg.
A könnyeimből erőt kovácsoltam,
a romok között is új életet találtam.
Nem szégyellem többé, amin átmentem,
mert minden könnycsepp erősebbé tett engem.
Minden sebemmel együtt én vagyok,
nem tökéletes — csak valódi vagyok.
Outro – lassan, érzelmesen
Ha kérdezik, ki vagyok…
nem mondom el az összes fájdalmam.
Csak annyit mondok:
„Én az vagyok, aki elesett…
de mindig felállt.”
És amíg dobog a szívem,
szeretek.
Küzdök.
Élek.
Minden sebemmel együtt. ❤️